Távol-Kelet

Íme, kedves Olvasóm, nagyjából egy év múltán visszatértem, mint egy kib*szott messzire eldobott bumeráng. Az elmúlt időszakban R2D2-t megszégyenítő módon dolgoztam, mialatt a kreatív gondolkodás nevű szuperképességem sajnos egy pöttyet elcsökevényesedett. Ennek az áldatlan állapotnak azonban most vége, szellemem magasan száll a szelek szárnyán, és ünnepélyesen esküszik, hogy ez volt az utolsó ilyen erőltetett, közhelyes alliteráció, amit monitorra vetett. Ebben a cikkben legalábbis.

Visszatérésem örömére egy minden humort és elmés szófordulatot nélkülöző történettel készültem. Az alábbi történet alapja valós, és a történetben talán ez a legmegdöbbentőbb.

Tanárnéninek jelentem, a házifeladatot megcsináltam! - kiáltottam fel szombaton, miután némi alkohol elfogyasztása döbbenetes módon bomlasztóan hatott az összefüggő gondolkodásnak nevezett szuperképességemre, és egy baráti beszélgetés során a témát a nőkről hirtelen az olimpiára tereltem. Pénteken (2008.08.08. 08:08 PM) ugyanis megnéztem a XXIX. Olimpiai Játékok megnyitóját. Jómunkásember-létemnek köszönhetően természetesen felvételről, este. Az élmény maradandó nyomokat hagyott bennem, egyrészt, mert ez volt az első olimpiai megnyitó, amit életemben láttam, másrészt pedig, mert egyedülálló látványvilágot tárt elém. Mondjuk, tekintettel lévén fokozott érdeklődésemre a távol-keleti országok iránt, nem meglepő, hogy dermedt csodálatra késztetett a megnyitó, akárcsak kíváncsi csivavát a komótosan felé haladó úthenger látványa.

Vannak események, amikről nem tanulunk történelemórákon. Valahogy évről évre kimaradnak a tankönyvekből. Enyhe keserűséggel a hangomban akár azzal a közhellyel is előjöhetnék, hogy "a történelmet mindig a győztesek írják". És meg is teszem. Mert valahol erről van itt szó, kérem szépen.

My Lai. Tegye fel a kezét az, akinek mond valamit ez a név. Nem, nem a híres koktélról van szó, az a Mai Tai, és köze sincs Vietnámhoz. My Lai egy kis falu Da Nangtól délre. Legalábbis volt egészen 1967. március 16-ig. Ekkor ugyanis néhány amerikai katona tette tiszteletét az amúgy közismerten a Vietkongot támogató településen, minek hatására a falu nagyjából 500 fős lakossága kollektíve vette fel a "néhai" előnevet.

Mondhatjuk, hogy egyetlen falu pusztulása igazából még egy lábjegyzetet sem érdemel a történelemkönyvek lapjain, főleg annak fényében, hogy a 20. században ennél sokkal nagyobb vérengzések is történtek, ne feledjük Nankingot, Auschwitz-ot, vagy épp Ruandát.

...és akkor leszállt közénk egy angyal, kinek hangjától virágba borultak a rétek és forrás fakadt a kősziklából is...

Szólhatna így egy romantikus legenda, melynek központi alakja az a nő, akiről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni: Faye Wong, a kínai pop királynője, Ázsia dívája, és simán a legszebb nő a világon. Gondolom nem sokaknak ugrik be rögtön, hogy kiről is van szó, és ez nem is olyan nagy baj, hiszen Kínától elég távol vagyunk, kulturális befolyásuk hozzánk már nem ér el mérhetően. Ámde itt vagyok én, aki merő véletlenségből (bár én inkább a Sors igencsak gondoskodó kezét érzem benne inkább) sikerült megismerkedjek a cantopoppal, mint műfajjal, és annak is legkiemelkedőbb alakjával, Faye Wonggal. Illetve a zenéjével.

Üdvözlök mindenkit a mai kis mesedélutánon. Vagy délelőttön. Esetleg estén vagy reggelen. Mindenki találja meg az olvasás napszakának megfelelő köszöntést, és húzza alá filctollal a monitoron.

Jelen történetünk Burmában játszódik, ami igazából Myanmar. Csodálatos ország ez, habár még életemben nem jártam ott, sőt, a közelében sem, de képekről és a hírekből már kialakult róla egyfajta képem. Esetleg ha azt mondom, hogy ott található a világ egyik legimpozánsabb építménye, a Shwedagon Paya, akkor talán oszlik a köd a tekintetek elől. Ha így sem, akkor esetleg ismerős lehet úgy az épület, hogy az Arany Pagoda. Ha pedig még így sem, akkor tekints balra, ott egy kép, arról tutira beugrik, miről van szó.

Amikor ma reggel felkeltem nagy álmosan az amúgy meglehetősen nyikorgós ágyikómból (nem, nem kell messzemenő következtetéseket levonni, nem AZÉRT nyikorog... sajnos...), még nem gondoltam volna, hogy ma lesz szerencsém meghallgatni a nagy Kínai Népköztársaság himnuszát. Erre tessék, itt állok vigyázzban, kezem a szívemen, szívem a mellkasomban, mellkasom pedig büszkén dagad az ingem alatt, amelynek belsejébe értő kezek féltő gonddal hímezték a Made in China feliratot. Mármint az ingembe, nem a mellkasomba.

Itt állok tehát, és hallgatom a himnuszt. Kis h-val, mert a nagyot kopirájtolta Kölcsey. Hiába no, volt vagy 100 év előnye, jól ki is használta. Így kínai barátaink kénytelen-kelletlen, de saját himnuszuknak a sokkal szürkébb (illetve vörösebb) "Az önkéntesek dala"* nevet adták. Szövege pedig - mélyen megdöbbentő módon - harcra buzdítja az éneklő milliókat. Hallgatása közben szinte elfogott a nosztalgia.

A Japán szörnyek most már nem is hasonlítanak Godzillához, vagy a rajzfilmekben fellelhető ezer csáppal rendelkező  szörnyekhez:  2008-ra sikerült elérni, hogy Japánban tengerészeknek álcázzák magukat.

Valahogy a legtöbbünknek sikerült boldog és kiegyensúlyozott gyermekkort átélnünk, hála szüleinknek, anélkül, hogy bele kellett volna gondolnunk: nem csak a búgócsigázás meg a játékvonat tologatása és/vagy  barbizás (megfelelő rész aláhúzandó) lehet az egyedüli és legtökéletesebb elfoglaltság a világon. Másoknak viszont sajnos ez nem adatott meg, így annak a 14 éves kislánynak sem, akit "állítólag" megerőszakolt egy 38 éves amerikai tengerészgyalogos. Csodálatos világban élünk. De tényleg. Hol vannak már azok a jó kis régi öntött lámpavasak, amikre felhúzták az ilyen embereket? Tárgyalás, megbeszélés és egyéb jogi hercehurca nélkül. Úgymond népi igazságszolgáltatás jogcímen. Ha már jogilag halálbüntetni nem lehet.

Nem tudom, közületek volt-e valaki úttörő, én megúsztam, bár kisdobosnak még besoroztak. Akkoriban picit furcsállottam, hogy a kisdobosok nem kapnak dobot. Se kicsit, se nagyot. Pedig már arról vizionáltam, hogy helyes kis kék nyakkendőben, fehér ingben és kék sortgatyóban, továbbá szigorúan térdig felhúzott fehér zokniban fogok masírozni, miközben "trombita szól és dob pereg." Ez utóbbit pergetem én persze. Nos, ezen elgondolást tovább gördítve képzeltem azt, hogy veres nyakkendős bajtársaim, akikre felnéztem (minimum fizikailag), szó szerint úttörők voltak, vagyis mentek és törték az utat. Pontosabban a földet, hogy út legyen belőle. Na, aztán ebből (is) kimaradtam.

KíNA, NANNING: Hu Jintao elnök a Tavaszi Fesztivált - amely egy tipikus családi ünnep Kínában - a déli Guangxi Zhuang autonóm övezetben töltötte, melyet keményen súlyottak az idei téli viharok, melyekre 5 évtizede nem volt még példa Kína történelmében.

A blog a Távol-Kelet klasszikus értelemben vett országaival, és azok történelmével, politikájával, történeteivel kíván foglalkozni. Ebbe tágabb értelemben a következő országok sorolhatóak:

Délkelet-Ázsia:

• Fülöp-szigetek
• Indonézia
• Kambodzsa
• Laosz
• Malajzia
• Mianmar
• Szingapúr
• Thaiföld
• Vietnam