Távol-Kelet

...és akkor leszállt közénk egy angyal, kinek hangjától virágba borultak a rétek és forrás fakadt a kősziklából is...

Szólhatna így egy romantikus legenda, melynek központi alakja az a nő, akiről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni: Faye Wong, a kínai pop királynője, Ázsia dívája, és simán a legszebb nő a világon. Gondolom nem sokaknak ugrik be rögtön, hogy kiről is van szó, és ez nem is olyan nagy baj, hiszen Kínától elég távol vagyunk, kulturális befolyásuk hozzánk már nem ér el mérhetően. Ámde itt vagyok én, aki merő véletlenségből (bár én inkább a Sors igencsak gondoskodó kezét érzem benne inkább) sikerült megismerkedjek a cantopoppal, mint műfajjal, és annak is legkiemelkedőbb alakjával, Faye Wonggal. Illetve a zenéjével.

Viszont mielőtt még jobban elkezdenék áradozni a "mennyei királynőről", először is tegyük helyre a cantopop fogalmát. A szó két részből áll, canto és pop. A pop a zenei stílust jelöli, a canto előtag pedig specifikálja azt - ez a stílus a kantoni terület jellegzetes popzenéje, azon belül pedig elsősorban Hong Kongé.
"Hé, a hátsó sorban alvókat valaki böködje picit oldalba, még tart az előadás!"
A stílust földrajzilag behatároltuk tehát, maradnak a zenei jellemzők. A hanszereket illetően semmi megdöbbentőre nem kell gondolnunk, egy az egyben ugyanazokat a hangszereket használják a cantopopban is, mint a nyugati popzenében. Bár néha vendégszereplőként egy-egy dalban felcsendülnek klasszikus kínai hangszerek is, de ez tényleg csak elvétve történik meg. Dallamvilágában azonban markánsan elkülönül a nyugati pop stílusától, persze ez nem is meglepő, hiszen gyökerei a kantoni operáig nyúlnak vissza. Nyugalom hatja át a dalokat, ami viszont inkább tudatalatti, mintsem tudatos - egy Faye Wong vagy Jacky Cheung koncerten is ugyanúgy vannak hisztérikusan sikoltozó, aléltan földre hanyatló, vagy épp zokogó rajongók, mint egy U2 vagy Rolling Stones koncerten.

Faye Wong. Őt hallani kell. Sokáig nem hittem volna, hogy létezik olyan énekesnő, akinek varázslatosabb a hangja Enyánál, de Faye Wong bizony, habár csak egy vastagabb paraszthajszállal is, de legyőzte a nemhivatalos kontesztben a kelta muzsika királynőjét.
Szeretett hongkongi énekesnőm hangja szinte az ember legbelsőbb lényéig hatol, a melódiák, amiket énekel, megragadnak a hallgatóban és bár a szövegből egy kukkot sem ért a kantonit nem beszélő hallgató, mégis érzi a dal lényegét, mondanivalóját.

Faye számos sikeres albumot adott ki, csodálatos dalok egész sorával örvendeztette meg rajongóit, de egészen 1999-ig Kínán kívül nem volt ismert. Ekkor azonban megszületett az "Eyes on me" című száma, amivel először Japánban vált egy csapásra ünnepelt dívává, majd az USA-ban is sikert aratott, bár ott csak mérsékelten, részben a kissé idegen hangzásvilágnak köszönhetően, részben pedig azért, mert Faye soha nem is tervezte az Új Világ meghódítását. A japán közönség azonban a szívébe zárta, mint az első kínai énekesnőt, aki Japánban megnyerte a 14. Éves Japán Aranylemez Díjat.

A hölgy idén augusztusban fogja betölteni a 39. életévét, és legnagyobb sajnálatomra egyelőre visszavonult a zenei világból. Ez természetesen érthető, hiszen immáron két gyermek édesanyja, emellett pedig vezetője egy alapítványnak is, a Smileangelnek. Ez az alapítvány az ajakhasadékkal (nyúlszáj) született gyermekek támogatásával foglalkozik, alapításának apropóját pedig az jelenti, hogy Faye Wong második gyermeke ezzel a fejlődési rendellenességgel született, és csak nagy nehézségek árán, az USA-ban tudták elvégezni a helyreállító műtétet.

Alább elhelyeztem néhány linket és videót, mindenkinek kellemes zenehallgatást és böngészést kívánok.